15. fejezet

- Sunbae! Biztos, hogy muszáj odaköltöznöm? - kérdeztem a telefonban Seung Joon-tól.
- Igen. - válaszolta gondolkodás nélkül. Tsk! Hogyan fogom ezt túlélni?!
- Rendben... - fújtattam. - Akkor felveszel?
- Persze. Egy óra és ott vagyok! - azzal le is tette a telefont.
- Seo Ah?
Apám kopogtatott a szobám ajtaján.
- Igen? Gyere csak...
- Seo Ah! Jó lesz ez így? Jól leszel? - aggodalmaskodott apám. - Négy fiúval egy fedél alatt... Ráadásul a menedzser is férfi...
- Nyugalom! Minden rendben lesz. - nyugtatgattam inkább magamat, mint őt. - Hozzá kell szoknom. Egyedül azt sajnálom, hogy itt hagylak téged...
- Miattam nem kell aggódni. A munka lefoglal ...de...ugye azért sokszor jössz látogatóba?!
- Persze! Egy héten, minimum háromszor meglátogatlak titeket.
- Seo Ah! Hát Te is elmész? - futott be a szobába Ha Ni sírva. - Nem elég, hogy Dong Woon is itt hagyott minket, most te is? Mi lesz velünk, ha nem lesz gyerek a háznál?
- Jönni fogok sűrűn. Ígérem. - öleltem át Ha Ni-t.
- Magatokra hagylak kicsit. - állt fel apám halkan. - Ezeket levihetem?
- Igen, köszi.
- Mindenki elmegy ...mindenki különböző irányba... Yuuki Kínába, te egy bandához, Woonie pedig... zeneiskolába...
- Ajumma... - kezdtem. - Azt hiszem, hogy nem leszek messze Dong Woon-tól...
Mindenki úgy tudta, hogy Dong Woon zene szakra megy, az egyik leghíresebb főiskolára, de ezek szerint az iskolát otthagyta, és beállt énekesnek. Ezt eddig senki sem tudta, de úgy gondoltam hogy Ha Ni-nak el kéne mondani.
- Tessék? - engedett el hirtelen. - Tudsz valamit róla?
- Igazság szerint... - húztam a szám. - Vele fogok egy házban lakni...
- Micsoda???????? - kiabálta.
- Nem tanul. A bandájuk most fog nemsokára debütálni. Hozzájuk megyek...
- Hogy az a...! Mi?! - Ha Ni teljesen kiakadt, a szava elállt.
- Én is csak tegnap tudtam meg.
- Seo Ah, itt van Seung Joon! - kiabált fel apám.
- Omo! - felpattantam és fogtam a cókmókjaimat. - De kérlek...ne keresd! Ígérem, hogy el fogom hozni ide. Ha kell iderángatom. De nem folytathatja ezt így tovább. A szavamat adom, hogy meg fog titeket látogatni, nem úgy, mint azt az elmúlt egy évben tette. - mondtam Ha Ni-nak, aki most már a meghatódottságtól sírt.
- Olyan jó lány vagy, Seo Ah! Kérlek...puhítsd meg a mi Dong Woon-unkat. És vigyázz magadra! - nyomott egy puszit az arcomra, majd együtt lementünk Seung Joon autójához.

- Jó sok cuccod van. - jegyezte meg Yong Hwa mosolyogva, a ház előtt. - Itt a mobilod! - hajolt be az anyósülésre. - Aranyos...
- Hm? - fordultam felé. Akkor láttam meg, hogy a telefonomon lévő díszt nézegeti.
- Ez egy lóhere ...meg egy ajándék?
- Öhm... - kaptam ki a kezéből. - Igen...a lóhere a szerencse jelképe, az ajándék, az pedig a csomagot jelenti... - magyaráztam épp úgy, mint régen Dong Woon, mikor nekem adta őket. Minden este azokat nézegettem, és szinte mindig magamnál hordtam. Ez az egyetlen kézel fogható emlékem róla.
- Kaptad valakitől? - faggatózott Yong Hwa.
Egy ideig nem válaszoltam, mert nem akartam elárulni, hogy Dong Woon adta nekem. - Khm...igen. - bögtem ki végül.
- Nagyon kedvelheted azt a valakit...
Tágra nyíltak a szemeim, majd a díszeket kezdtem el babrálni.
- Hogy én? Kedvelni...mi a fene? - dadogtam össze-vissza.
- Menjünk be! - hagyta annyiban. - Későre jár, és holnap sok dolgunk van.
- Most mennem kell, de holnap kora reggel itt leszek. - mondta Seung Joon, majd beült az autójában. - Sok sikert!
- Pff, köszönöm! - horkantottam, majd Yong Hwa után bementem a házba. - Viszlát sunbae!

- Ez lesz a szobád!
- Üdv Seo Ah! - jött oda Mir is. Hogyan lehetséges az, hogy a suliban teljesen más? Egy évvel ezelőtt tuti, hogy nem figyeltem volna rá, de most jó fej volt, ami igen csak meglepett. Lehetséges, hogy félre ismertem az egész bandát? Ách, dehogy is, Bong Na Na-t biztosan nem!!!
- Nem tetszik? - kérdezte Yong Hwa.
- Micsoda? Ja, dehogyis nem! - közben azt vártam, hogy esetleg feltűnik Dong Woon is, de csak Cheon Doong jött üdvözölni.
- Jól aludd ki magad, mert holnap elkezdődik a hajsza! A debütálás nagyon közel van, sok a munka! - bízatott Cheon Doong.
- Köszi, hogy előre közlöd, mire kell számítanom. - mosolyogtam, de rögtön elkomorodtam, mikor befordult Dong Woon a sarkon.
- Csak ne hogy valami rosszul süljön el! - mondta cinikusan. - Reméljük kinőtted már a Szerencsecsomag szerepét...
Nem tudtam reagálni a piszkálódására, mert annyira lefoglalt az arca. A haja miatt kicsit másféle imidzse lett az egész fejének. Lehetséges, hogy még ennél is jobban nézzen ki? Pfff, jellemző. Ő már csak ilyen!
- Ya!!! - emeltem fel a hangom. - Látom te még mindig azt hiszed, hogy az IQ-d olyan magas. Az egód egy kicsit sem kopott az egy év alatt!
- Miért kellett volna? Remekül megvoltam vele eddig is. Csak téged zavart!
- Tsk! - fintorogtam.
- Ezek tuti bele vannak zúgva egymásba! - hallottam Mir hangját, amint Cheon Doong-nak súgja a megjegyzését. Úgy tűnik, hogy nem csak én hallottam, hanem Dong Woon is, mivel hirtelen hátrafordult és rámordult Mir-re.
Cheon Doogn csak vigyorogni tudott ezen, Yong Hwa pedig egy kicsit össze volt zavarodva.
- Ya! Mir! Azt akarod, hogy mogyorót csempésszek a tusfürdődbe? Mindenki tudja, hogy mi lesz akkor...
- Mi lesz? - Úristen, hogy lehettem ilyen ostoba!? Minek kell nekem megszólalnom ilyen helyzetben?
- Allergiás rá... - tájékoztatott Yong Hwa. - Meghal, ha a szervezetébe kerül...
- Oh, ezt jó tudni! - mondtam magamnak.
- Na gyerekek, szerintem menjünk aludni.
- Ja, szerintem is. - csatlakozott Cheon Doong.
- Nagyon álmos vagyok! - nyújtózkodott Mir. - Hyung, jobb ha te is mész! - veregette meg Dong Woon vállát, aki idegesítően szugerált engem a szemeivel.
- Jó éjt! - mondtam gyorsan, de mielőtt becsukhattam volna az ajtót, Dong Woon lába ott termett, ezzel megakadályozva ezt.
- Omo! Mi? - néztem fel rá.
- Holnap...készülj úgy, hogy teljesítened kell nekem egy feladatot. El fog tartani egy kis ideig, de neked kell gondoskodni róla. Menni fog? - kérdezte gúnyosan.
- Tsk. Menedzser asszisztens vagyok, és nem csicska.
- Az majdnem ugyan az.
- Cöh..komolyan...te semmit nem változtál!!! - böktem meg a mellkasát mérgesen.
- Szerintem te sem... - jött közelebb, amitől kénytelen voltam kicsit hátrálni, mert féltem tőle. Féltem, hogy ha nagyon közel kerül hozzám, akkor zavarban leszek.
De ő csak megeresztett egy öntelt félmosolyt, majd fogta magát és elsétált.
- Aigoo! Ez még mindig ugyan olyan tuskó!

- Seo Ah! Ébresztő! - kopogott hangosan az ajtómon Mir. Legalábbis azt hiszem, hogy ő volt az. Úgy pattantam ki az ágyból, mint akinek a valagába szúrtak egy tűt.
- Aigoo! Elaludtam! - gyorsan kirohantam a szobából, de mikor kiléptem Mir szinte rám esett, mivel ő meg pont be akart jönni.
- Omo! - nyögte, majd leült a padlóra. - Mi történt? - kérdezte csodálkozva, de én már nem tudtam válaszolni neki, egyenest a fürdő felé vettem az irányt. Csak egy baj volt...
Mikor benyitottam, Yong Hwa épp akkor lépett ki a fürdőkádból, és egy száll törülközőben szambázott végig, mikor meglátta hogy ott vagyok.
- Szent Isten! - kiabáltam, majd kiszaladtam.
Dejó, az első napom már kész őrület. Mi jöhet még?
- Már csak Cheon Doong és én vagyunk vissza. - jött felém Dong Woon nyugodtan és mosolyogva.
- Aish! - csak ennyit mondtam. - Az a fránya telefon nem ébresztett. Pedig úgy emlékeztem, hogy beállítottam.
- Hm...most erre mit mondjak? Azt, hogy jellemző? - gúnyolódott, mire én fintorogtam egyet. Yong Hwa óvatosan kilépett a fürdőből.
- Most már bemehetsz... - kuncogta alig hallhatóan.
- Bocsánat.

- Na srácok! - csapta össze a tenyereit Seung Joon. - Ma dalfelvétel! Holnap pedig fotósorozat... felkészültetek?
- Fighting! - mondta egyszerre a négy fiú. Mind nagyon jól néztek ki, igazi idolosan. Én egy egyszerű csőnadrágot és egy inget viseltem, de mind egy is, nekem nem kellett csinosan kinéznem.
- Nagyon csinos vagy ma, Seo Ah! - bókolt Seung Joon.
- Köszönöm. - hajoltam meg félénken, majd elnéztem arra, amerre Dong Woon-ék álltak. Ő épp grimaszolva elfordult és tovább nyalta a nyalókáját. Lehetséges, hogy nem tetszik neki, ha engem dicsérnek?
- Ach, Seo Ah! Hagyd már abba! - mondogattam magamban. - Dong Woon nagyban tesz rád, csak csicskának akar!
- Holnap...hm...még nem jött meg a stylistunk, szóval el tudod vállalni a szerepet?
- Tessék?
- Holnap...be kéne állnod stylistnak. Ki kéne választani a legjobb cuccokat. Menni fog? - kérdezte Seung Joon.
- Azt hiszem. - bólintottam izgatottan de kissé idegesen. Bízom magamban, és őszintén...meg tudnám mondani, hogy mi áll jól valakin, de azért még sem vagyok profi, sőt még csak nem is ez a hivatásom. Hogyan lehet, hogy a debütálás előtt nincs itt a stylist?
- Dong Woon a következő, Cheon Doong után. - jött ki Yong Hwa a stúdióból. Dong Woon biccentett, majd eldobta a nyalókáját és rám nézett. Most rosszul látom, vagy tényleg nekem mutogat?
- Idejönnél?
Szó nélkül odaaraszoltam, majd hivatalosan megálltam mellette. Egy ideig nem mondott semmit, csak bámult. Még úgy is láttam, hogy nem néztem rá. Pff, elég feltűnően csinálja.
- Ugye nem felejtetted el a mai kis feladatunkat?
- Mit kell csinálnom? - szűrtem a fogaim közt.
- Titok. Majd miután végeztem, elmondom.
- Azt hiszed szexi vagy, mikor titkolózol? Cöh...hihetetlen, hogy azt hiszed ennyire ellenállhatatlan... - nem engedte befejezni, mert arcát az enyémbe tolta, szája nagyon közel volt az enyémhez. Úristen, mit tegyek???
- Nem hiszem, hanem tudom. - felelte cinikusan. Talán be kéne húznom neki egyet...
- Dong Woon? - Yong Hwa állt tőlünk egy méterre, és tekintete a mi helyzetünket fürkészte. Érdekes kifejezés ült ki az arcára, gyanakvó, ideges és zavarodottság keveréke. - Te jössz. - mondta halkan.
Dong Woon eltávolodott tőlem, majd lazán besétált a stúdióba.
- Minden rendben? - kérdezte Yong Hwa.
- Aha.
- Seo Ah, hoznál nekem egy kávét? Magadnak is, majd én kifizetem. - nyomott a kezembe némi aprót Seung Joon.

Mire visszaértem, Dong Woon már kijött és a többiek pedig eltűntek.
- Omo! Hol van Sunbae? - kérdeztem hangosan.
- Látom nagyon hiányzik. - jegyezte meg Dong Woon felhorkantva.
- Ne legyél féltékeny... - utánoztam az ő beszéd stílusát. - Ki fog hűlni a kávéja...
- Még hogy én? Féltékeny? Ugyan már... Tedd le, dolgunk van! - parancsolta, de én nem figyeltem rá. Kihúztam a telefonomat és tárcsáztam Seung Joon számát. Azt viszont elfelejtettem, hogy a tőle kapott telefondíszek még mindig ott vannak, csak akkor vettem észre, mikor nagyon elkezdett nézni a kezemet, majd megköszörülte a torkát. Ezt akkor szokta csinálni, amikor zavarban van, erre rájöttem. Mikor odaadta nekem ezeket, akkor minden második szava után torokköszörülés következett, most is nyílván meg van lepve, hogy még mindig magamnál hordom.
- Na mindegy, itt hagyom. - letettem a kávét a közeli asztalra, majd eldugtam a mobilomat és Dong Woon felé fordultam sürgetően. - Mit akarsz?
- Indulás! - vigyorgott, majd kézen fogott és kicibált az utcára. Omo! Legutoljára akkor fogta meg a kezem, mikor vezetés vizsga után sietnünk kellett a baseball meccsre. Akkor is meglepődtem, de most, hogy egy év után újra találkozunk, még neccesebb a helyzet. De vajon miért érzem ilyen melegnek a kezét? Vagy az enyém tüzel? Te jó ég, csak bele ne izzadjak!
Dong Woon akkor engedte el a kezem, mikor kiértünk a főtérre.
- Let's Go! - igazította meg a bőrdzsekijét, majd elindult. Én viszont maradtam a helyemen.
- Hogyan? Hova megyünk?
- Hát vásárolni! - felelte egyszerűen, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy velem jön el csavarogni. Te jó ég, hol vagyok? Álmodom?