4. fejezet

- Oh, Dong Woon még mindig nem jött le? - kérdezte Ha Ni érdeklődve.
- Biztos, hogy jó ötlet ez ajumma? Nem szeretnénk megzavarni a családi kirándulást. - mondtam vonakodva, hátha meggondolja magát.
Ha Ni és Choi Won "nagy családi" kiruccanást terveztek erre a hétvégére, és ragazkodtak hozzá, hogy én és apám is lemenjünk velük a tengerpartra. Őszintén...nekem semmi kedvem nem volt ehhez a tortúrához.
- Jó lesz, majd meglátod! - bíztatott Ha Ni, majd megveregette a vállam. - Yuuki jövő héten jön haza a táborból, addig kihasználjuk az alkalmat, mert ő úgysem jönne el velünk.
- Miféle táborban van? - kiváncsiskodtam.
- Igazából ez nem egy tábor, hanem afféle bentlakásos iskola.
Nagyot néztem, mire Ha Ni kedvesen elmosolyodott.
- Nem oylan, mint amire most te gondolsz. Tudod...ő nagyon tehetséges vívó. Már több éve csinálja, de valaki felfedezte és úgy döntött, hogy kimegy Kínába. Kéthetente szokott hazalátogatni, de mostanra már egy hónapja távol van. Igaz, már megszoktuk...
- Sajnálom. Nehéz lehet...
- Hát nem könnyű...de héj! Te ne legyél emiatt szomorú. Nagyon örülök, hogy itt vagy. Ez némileg kárpótol Yuukiért.
Zavarodottan elmosolyodtam, ilyen kedves dolgot még sosem mondtak nekem.
- Ha Ni kedvesem, minden meg van? - jött be Choi Won és az apám.
- Seo Ah, készen vagy?
- Igen. - álltam fel a kanapéról.
- Dong Woon mégis mit csinál még ott fenn? Seo Ah szólnál neki, kérlek? - kérdezte Ha Ni.
- É..én? - nyeltem egy nagyot. Ách, minden vágyam, hogy bemehessek Mr. Nagymenő szobájába. Aish! - Hogyne! - nyökögtem, majd lassú léptekkel felaraszoltam a lépcsőn.
Na oké! Akkor mire is kell felkészülnöm? Biztosan tele lesz a fal, az ő képeivel és díjaival, az iskolai oklevelekkel és egyéb érmekkel, amiket a kiváló sportteljesítményeiért kapott. Fogadok, hogy egy nagy tenniszütő is ott fog díszelegni!
Hirtelen valami szép dallam szakította félbe a gondolatmenetemet. Olyan volt, mint...egy zongora.
Mi??? - lepődtem meg, majd közelebb hajoltam Dong Woon ajtajához. Rögtön hátra is hőköltem, amint bebizonyosodott, hogy igen is onnan jön.
- Son Dong Woon még zongárán is tud játszani? És...ilyen gyönyörűen? Aish! Hihetetlen ez az ember. Olyan, mint egy mindenható.
Hitetlenkedésemben véletlen rákönyököltem a kilincsére, mire az ajtó kinyilott én pedig beestem a szobába.
- Mi a...? Mi a jószagú Úristenit keresel te itt? - pattant fel a hófehér zongora mögül. - A szobám padlóján. - tette hozzá.
- Anyukád kért meg, hogy szóljak mindjárt indulunk. - álltam fel idegesen.
- Olyanról, hogy "kopogás", még nem hallottál?
- Bocs, hogy így beestem. Véletlen volt. - hátat fordítottam és dacosan kisétáltam a szobájából. Az ajtó viszont újra kinyilott és Dong Woon lépett ki, egy táskával a kezében.
- Nesze! Ezt vidd le anyámnak! - a táska szélsebessen elkezdett felém repülni, és épp hogy csak el tudtam kapni, de majdnem levitt magával a lépcsőn.
- Omo! Mégis mi vagyok én? - háborodtam fel.
- Ha már a házunkban vendégeskedsz, ennyit igazán megtehetsz, nem igaz? - az ajtó ismét becsapódott.
- Eash! Már megint tuskó üzemmódban van.

- Hogy kell felállítani ezt a sátrat? - kérdeztem kissé vinnyogós hangon magamtól, mivel már teljesen leizzadtam és még mindig nem tudtam kisilabizálni, hogy mi hova való. Persze a drágalátos Dong Woon a jetski-jét szerelte, az hogy segítsen nekem felállítani az eszébe sem jut, inkább röhög rajtam, amikor látja hogy bénázok.
- Tudod...ehhez is ész kell. - kiabálta a partról.
- Na ne mond! Mindjárt összecsinálom magam. - fintorogtam.
- Seo Ah! Segítek!
- Köszönöm ahjussi! - mosolyogtam Choi Won-ra. - Apád és Ha Ni majd elintézi a többit, te csak menj és öltözz át!
- Oké. - mosolyogtam, majd elindultam átvenni a fürdőruhámat az autóban. Sajnos nem volt még alkalmam bikinit venni, úgyhogy az úszódressemben kellett lennem, ami ugyan szép, de a tengerparton elég furcsa lehet.
Dong Woon tuti ki fog röhögni. Sőt az is lehet, hogy lefényképez és elküldi a haverjainak, hogy hadd röhögjenek egy jót.
- Cöh! Mr. Nagymenő bezzeg rohadt jól mutat a fürdőgatyájában... Nem igazság! - mérgelődtem, miközben kiugrottam az autóból, és visszamentem a sátorhoz, ami mostmár szilárd lábakon állt.
- Oh, gratulálok, nekem nem ment! - dícsértem meg a többieket.
- Persze, hogy nem ment, hiszen az IQ-d annyi, mint egy mezei egérnek. - horkant fel Dong Woon.
- Woonie! Elég legyen! - szidta le Ha Ni.
- Dehát mondom, hogy én erről nem tehetek! Csak megjegyeztem.
- Hát ne jegyezd!

- Tudod, Dong Woon nem volt mindig ilyen... - kezdte Ha Ni, mikor kiültünk napozni a partra. Közben pisztáciát majszoltunk, és apámék hoztak nekünk koktélt a közeli strandbüféből. Szerencsére ezen a partrészen nem voltak annyian, így semmi sem zavarhatta meg a nyugalmunkat. Kivéve a vihogó és kiabáló, bikinis libák akik jöttek nézni Dong Woon showját, amint a jetskijével mutatványozott.
- Mitől lett ilyen...khm...cinikus és beképzelt? - kérdeztem.
- Régebben...általános iskolában egyáltalán nem tartozott a népszerű csoportban, ő inkább volt az akit, folyton-folyvást szívattak. Szinte mindennap sírva jött haza, de nem akart elmenni abból az iskolából.
Micsoda? Hát ezt egyáltalán nem gondoltam volna. Son Dong Woon-nal ugyanúgy bántak, mint ő most én velem? Csúfolták és szívatták? Elég nehéz ezt elképzelni, miközben végignéztem a menő, kinézetén - barnás bőr, izmos felsőtest, igéző mosoly és vizes haj...
Végül rájöttem, hogy nem is ismerem. Lehet, hogy az érzéketlen, bunkó felszín alatt egy megbántott lélek lakozik, aki azért ilyen mert a kisgyerekkorát félelemben töltötte? Most ki akarja használni az alakalmat, hogy nem ő van a szívatás középpontjában, hanem ő a Mr. Nagymenő. Van társasága, a lányok oda vannak érte, és népszerű. Gondolom erre vágyott mindig is.
- Khm. - köhögtem. - Bemegyek a matraccal napozni. Nem baj?
- Dehogy! Menjél csak, Seo Ah! - simogatta meg a hajam Ha Ni.

Igyekeztem úgy elhelyezkedni a matracon, hogy lehetőleg ne essek bele a vízbe. Olyan kényelmesen feküdtem, megnyugtató érzés volt, hogy a tenger hullámzik alattam, hogy még Dong Woon járművének hangos zúgása sem zavarhatott meg.

******°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°******

Úgy gondoltam, hogy elég lesz mára a jetskizésből, ezért leállítottam a motort, majd a kulcsot a zsebembe raktam és felsétáltam a sátorhoz.
- Na, milyen a víz? - kérdezte apám, aki a napozószékben ült, és koktélt szürcsölgetett.
- Nagyon jó. - válaszoltam, majd én is leültem a homokba és elkezdtem inni a koktélt. Finom eper íze volt, mindig is imádtam az epret!
Körbepásztáztam a szememmel a környéket, hátha látok valami érdekeset, például egy jó csajt, vagy egy szép jachtot. Hát...jacht az nem volt, de...
- Mégis ki az ott benn a tenger közepén? - hunyorítottam, hátha jobban látok. - Aigoo! - ugrottam fel hirtelen, majd a távcsőért nyúltam.
- A rohadt életbe, Kim Seo Ah! - kiabáltam mérgemben, majd elhajítottam a távcsövet.
- Mi történt? - pattant fel az apja, Sung Joong. Arca rémült volt.
- Seo Ah besodródott, már majdnem a túlsó szigeten van. - beletúrtam a hajamba idegességemben. Hogyan lehet valaki ennyire, de ennyire idióta??? Ezt nem hiszem el...
Képes és bealszik...
- Bemegyek érte a jetskivel. - mondtam, majd elővettem a kulcsot.
- Istenem, Dong Woon, kérlek hozd ki a lányomat. Tud úszni, de szerintem megrémül, ha látja milyen messze van a parttól. - aggodalmaskodott az apja.
- Kihozom. - felültem a járgányra, majd beizzítottam és elindultam Seo Ah felé. Közben titokban nevettem, ez a lány olyan szerencsétlen, hogy ilyen nincs még egy. Bármit csinál, abból jó dolog nem sülhet ki...
Próbáltam úgy mellé vezetni a jetskit, hogy közben ne ébresszem, és fröccsöljem le.
- Seo Ah, te szerencsecsomag! - kuncogtam, majd egy kis vizet locsoltam rá, hogy ébredjen fel. Barna, hosszú haja fel volt kötve, sötétkék fürdőruhája ugyan eltakarta, de ahol nem fedte a bőrét, ott rendesen leégett. Hát...ma háton aludni tuti nem fog... - gondoltam.
Mikor megérezte a hideg vizet, mint akit puskából löttek ki, felugrott és kiabálni kezdett.
*****°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°*****
- Seo Ah! Te hülye! Nyugodj már meg! - kiabált valaki rám, de én annyira el voltam foglalva, hogy ijedten kapálozni és visítani kezdtem.
- Seo Ah! Az istenért! - ordibált rám Dong Woon. - Ne csináld...
Nem bírta befejezni, mert ahogy odanyújtotta a kezét, én rögtön elkaptam és belekapaszkodtam, ő viszont nem tudott megtartani és így egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy mindketten dőlünk be a vízbe. A hideg, sós víz nagyon rosszul esett a leégett bőrömnek, azt hittem frászt kapok az érintésétől. Gyorsan felmentem a felszínre, hogy levegőt vegyek, de úgy tűnt, hogy a felszín igen csak messze van. Mi a...?
- Seo Ah! - hallottam a tompa hangot. - Fogd meg a kezem!
Megfogtam Dong Woon kezét, és így sikerült feljutnom és nem fulladtam meg.
- Gyere! - felhúzott a jetskijére, miközben én köpdöstem ki a sós vizet. Jézus, majdnem megfulladtam. Ami viszont rosszabb, hogy Dong Woon mentett meg ettől. Aigoo!
- Komolyan mondom, hogy nem találkoztam még nálad idiótább, butább, szerencsétlenebb emberrel az életem során. Ez hihetetlen. Hogy voltál képes...
Mi az? Hogy hogy elhallgatott?
Mikor felnéztem, azt vettem észre, hogy engem bámul. Nagy szemei az arcomat fürkészték, arckifejezése különös volt, nem tudom megmondani hogy mit jelenthet, ami kiült rá.
- Ya! Üljél fel rendesen és menjünk vissza a partra! - kiabálta ismét.
Várjunk csak...! A "rendesen ülés", az azt jelenti, hogy át kell ölelnem a derekát?
- Kizárt! - ellenkezdtem hangosan. Opsz!
- Micsoda? Itt akarsz maradni? Oké. Nekem annál jobb! - a motor felbődült.
- Várj! És a matrac? - nyúltam le érte.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy azzal együtt fogok vezetni?! Eash! Már megint hülye vagy...
- Nem vagyok! Majd én fogom. - mondtam.
- Na és akkor elmondod nekem, hogyan fogsz kapaszkodni?
Zavarodottan körbepillantottam, majd megtaláltam az ülés kiálló részét. - Majd ide.
- Mondom, hogy nekem van igazam! - ezt már magának mondta. - Felismerem, ha valaki olyan buta, mint egy hatökör.
Kidugtam rá a nyelvem, de hiába ő nem látta. Majd valahogy megpróbáltam elhelyezni a matracot, de sehogysem volt jó helyen.
- Az isten szerelmére! - sóhajtozott, majd leállította a motort, és kivette a kulcsot.
- Mire készülsz?
Felvette a matracot és a karját hátra lendítette.
- Mit csinálsz? - elkaptam a kezét, mire ő ellenkezni kezdett. Komolyan azzal akarta kilyukasztani? Pfff.
- Engedj már!
A jetski kulcsa kiesett Dong Woon kezéből és belesett a sötétkék vízbe.
- Basszus! - kiáltottam fel. - Ugorj már érte! - utasítottam Dong Woon-t, és ő szófogadóan a kulcs után vetette magát.

Már két perc eltelt, de ő még mindig nem jött fel. Kezdtem aggódni. Talán nekem is utána kéne ugranom? - morfondíroztam.
Mindegy, visszamentem, majd nagy levegőt vettem és lementem a víz alá. Alig láttam valamit, olyan sötét volt lenn, és a só iszonyatosan bántotta a szemem.
Végre feltűnt Dong Woon. Hál' istennek!
Gyorsan megragadtam a kezét, hogy könnyebb legyen feljutnia levegőért. Láttam, hogy ott van a kulcs is. Bwo!
- Majdnem meghaltam miattad! Seo Ah, te egy ... - még beszélni sem tudott, úgy köhögött, de neki már most osztania kellett.
- Jó, igen tudom, nem kell millioszor elmondani. - kiabáltam rá. - Lehet jobb lett volna, ha nem jössz be értem. És még én vagyok a hülye! - másztam fel közben a jetskire. - Te is egy hatalmas idióta vagy!
Erre nem mondott semmit, csak hangosan fújta ki-be a levegőt. Nem szóltam hozzá és ő sem hozzám, egyszercsak beindította a motort és a következő pillanatban már a parton voltunk.
- Seo Ah! Dong Woon! Jól vagytok? - jött felénk Ha Ni sírva.
- Seo Ah, kislányom! - apám is csatlakozott, és Choi is.
- Gyerekek, a frászt hoztátok ránk!
- Minden rendben. - Dong Woon hangja rekedt volt a sós víztől, én pedig alig bírtam nyitva tartani a szemem.
- Pihenjetek, gyertek. Aigoo! Majdnem megfulladtatok!