Mikor végre vége lett a sulinak, elköszöntem Seung Mi-tól, aki sok sikert kívánt nekem és megígértette velem, hogy amint hazaérek, felhívom és mindent elmesélek neki. Kiléptem az iskola kapuján, és ma nem balra fordultam, ahogy mindig is szoktam, hanem jobbra indultam el, mivel a hotel arra volt. Izgatott várakozás vett rajtam erőt, ahogy felszálltam a buszra. Hamar oda is értem. Ahogy felpillantottam a hatalmas épületre, csak még idegesebb lettem.
Ahogy a nagy arany forgóajtóhoz értem, a kint álldogáló őr szigorú pillantást vetett rám, mint aki el akar ijeszteni. Nyilván azt gondolta, semmi keresnivalóm nincs egy ilyen helyen. Ügyet sem vetettem rá, hanem beléptem a forgóajtón és elém tárult a hotel előcsarnoka, ami láttán megint kikerekedtek a szemeim, olyan szép volt. Mindenhol gyönyörű szőnyegek, márvány pultok, kényelmes bőr karosszékek és minden olyan világos... El sem hiszem, hogy én itt fogok dolgozni. 
Odamentem a fogadópulthoz és megszólítottam a recepcióst.
- Jó napot kívánok, a nevem Lee Min Hwa - mutatkoztam be. A recepciós nő kedvesen nézett fel rám.
- Mit tehetek érted? - kérdezte mosolyogva.
- Én vagyok az új diák-alkalmazott, és ez az első napom.
- Ah, igen, már vártunk a diákokra.. - mondta és hátrafordult az egyik kollégájához. - Sang Woo, itt az egyik új diákunk, felkísérnéd őt az irodába?
- Persze - felelte a Sang Woo nevű férfi és intett nekem. - Gyere velem.
Követtem őt a hallon át a lifthez. Amint beszálltunk a liftbe, hozzám fordult.
- Szóval itt fogsz dolgozni, hm? 
- Igen - bólintottam.
- Akkor a saját érdekedben jól jegyezd meg, amit most mondok - fordult komolyra a hangja, én meg kicsit beparáztam, hogy most mit fog mondani. - A diákokkal általában egy kicsit elnézőbbek itt, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell igyekezned. Ha szorgalmasan és ügyesen dolgozol, nem lesz bajod, de ha csak ügyetlenkedsz és nem csinálsz semmit, secc-perc alatt kiteszik innen a szűrödet. Ezt csak azért mondom el neked, hogy tudd, mihez tartsd magad.
- K.. köszönöm a jó tanácsot - makogtam, ő meg elmosolyodott.
- Nyugodj meg, nem kell mindjárt úgy megijedni.
Hamar kinyílt a liftajtó és a folyosón elindulva hamarosan odaértünk egy 'Személyzeti iroda' feliratú ajtóhoz. SangWoo bekopogott, majd a kiszűrődő 'Szabad!'-ot követően benyitott a helyiségbe. Egy másik férfi ült odabent az íróasztal mögött a számítógépbe mélyedve. Amint meglátta Sang Woo-t, meghajoltak egymás előtt.
- Azért jöttem, mert megérkezett az első diák, aki jelentkezett az állásra - mondta és intett, hogy menjek be. Beléptem az irodába és meghajoltam a férfi előtt.
- Jó napot kívánok! - köszöntem.
- Áh, igen, a diákok - mondta. - Hogy hívnak?
- Lee Min Hwa a nevem.
- Örvendek, én Ahn Jae Wook vagyok, a személyzetis - mutatkozott be. - Felvesszük az adataidat és megbeszéljük a munkabeosztásodat, aztán SangWoo elkísér téged a munkaruhádért és bemutat a személyzetnek.
Ahn Jae Wook begépelte az adataimat és adott egy táblázatot, amiben fel volt írva, mikor és mit kell majd csinálnom. Szobatakarítás, felszolgálás.. Egy héten háromszor jövök majd ide: hétfőn, csütörtökön délután fél 4-től este 7-ig.
Miután elhagytuk a személyzeti irodát, Sang Woo elkalauzolt az öltözőbe, ahol kaptam egy saját szekrényt. Olyasmi volt, mint a suliban, de kisebb annál, a cuccaim épp hogy befértek. Megkaptam a munkaruhámat, ami egy fekete térdig érő szoknyából, szintén fekete kötényből és egy fehér blúzból állt. Nem tűnt éppen hű de kényelmesnek, de még szerencse, hogy egy olyan kis fodros főkötőtől megkíméltek. Sang Woo azt is közölte velem, hogy jó lesz, ha a tornacsukámat lecserélem fekete cipőre, mert itt azt kell hordani, nincs mese. Végül elvitt a hotelszemélyzet pihenőszobájába, ahol épp ott voltak páran és mindenkinek bemutatott. Próbáltam megjegyezni mindenkinek a nevét elsőre, hogy ne kelljen majd kínos szitukba keverdnem amiatt, hogy nem tudom, kinek mi a neve. Furcsán méregettek, de álltam a tekintetüket.
- Nekem most mennem kell - mondta Sang Woo -, Baek Jin Hee-noona majd megmutatja, hol vannak a tiszta ágyneműk és a takarítóeszközök - intett fejével egy barátságos kinézetű nő felé Sang Woo és távozni készült. De mielőtt becsukta maga mögött az ajtót, még visszafordult. - Ja, és Na Jong Min-dongsaeng... kíméld meg a lányt a kis trükkjeidtől, rendben? - nézett Sang Woo egy huszonéves fiúra, aki az egyik székben ült szétvetett lábakkal. 
- Ugyan már, Sang Woo-hyung! Nagyon jól tudod, hogy én sosem viccelődnék a kis ártatlan iskolás lányokkal - mondta Na Jong Min komolykodva, és még én, a vadidegen is kihallottam a csintalanságot a hangjából.
- Csak látnám egyszer - mondta Sang Woo és kiment. 
- Nyugi, kislány, nem kell félni - kacsintott rám Na Jong Min. - Majd ellátom én ennek a Sang Woo-nak a baját, folyton engem piszkál, mintha én lennék a...
- Ne is foglalkozz vele, Min Hwa - fordult hozzám Baek Jin Hee széles mosollyal. Észrevettem, hogy kísértetiesen hasonlít a recepciós hölgyre, ugyanaz az arc, ugyanaz a barátságos mosoly... 
- De igen, az ikertestvérem - válaszolta Baek Jin Hae a ki nem mondott kérdésemre. Vajon honnan tudta, mire gondolok? - Az arckifejezésed elárulta, hogy a recepciósra gondolsz - válaszolta már megint meg a gondolataimat. - A nővéremet Ji Young-nak hívják.
Szélesen elmosolyodtam és már tudtam, hogy Baek Jin Hee-vel jóban leszünk. 
-Szólíts csak Jin Hee-nak - fogta meg a karomat és a pihenőszobából kivezetve magyarázni kezdett. - Sang Woo itt afféle kisfőnök, az ő dolga, hogy odafigyeljen rá, hogy minden rendben menjen a Hotelban. Jong Min meg csak egy pincér, aki folyton pattog és nem tud megmaradni a fenekén, olyan forrófejű.. mindig valami ostobaságon töri a fejét. Nagy a szája ugyan, de amelyik kutya ugat, az nem harap.
Jin Hee tovább magyarázott a Hotelről és én figyeltem, mint a kisiskolások az első napon az iskolában. Mindent meg akartam jegyezni, megismerni, hogyan működik ez a rendszer, hogy minél hamarabb beletanulhassak és ne kelljen sokáig mások segítségére szorulnom. Menni fog ez - győzködtem magamat és el is hittem.. egészen addig, míg....

*

Pár órával korábban

- Hogy mit csináljak? -kérdezte Yoseob hitetlenkedve, a szüleire bámulva.- Dolgozzak? Egy hotelban? Iskola után?
- Fiam - kezdte Yoseob apja. - Tudod, hogy a Vállalatot egy nap te fogod örökölni. Egy ilyen cégnek az irányítása hatalmas felelősséggel jár, és úgy látom, te...
- Nem vagyok elég felelősségteljes, igaz? - vágott Yoseob apja szavába.
- Pontosan. Épp ezért, hogy megtanuld, mi a munka, hogy mit jelent az, mikor a tetteidért te felelsz és nincs kibúvó, ha valamit elrontottál, úgy döntöttem, munkát kell vállalnod - mondta az apa szigorúan.
- De hát iskolába járok! - fakadt ki Yoseob és anyjára nézett segítségért, de ő nem mondott semmit. - Hogy várhatod el, hogy az iskola mellett még dolgozzak is? 
- Csak heti három alkalom - felelte Yang úr. - Már meg is beszéltem mindent...

Komolyan nem hitte el, hogy apja ilyesmire kényszeríti, hogy dolgozzon - duzzogott magában Yoseob, ahogy elindult iskola után a Hotel felé. Reggeli alatt végig ezen vitatkozott a szüleivel. Vagyis inkább apjával. Pfff... folyton az az ostoba Vállalat - gondolta Yoseob. - Máson se jár az agya, csak folyton a cégén.. felelősségtudat.. kemény munka és hasonló szavak röpködtek a levegőben, és a feszültséget vágni lehetett. Persze ellentmondani nem lehetett apjának, de ez az egész akkor sem tetszett Yoseobnak.  Általában kocsival jött iskolába, de ma mérgében csak felkapta a táskáját és nekiindult gyalog a városnak. Aztán rájött, hogy így kicsit sokáig fog tartani az út, plusz az órájára nézve meglepve látta, hogy már majdnem becsöngettek. Gyorsan felszállt az első buszra, ami arra jött.
Az iskolába beérve rögtön tudta, hogy elkésett, hisz senki sem járt a folyosókon. Nem mintha érdekelte volna. Aztán meg az a fura lány.. folyton elkésik hétfő reggel, és milyen szemekkel nézett rá! Mint aki kísértetet látott. Hogy is hívják azt a lányt? Áh, mit számít... nem jutott eszébe, de nem is érdekelte különösebben. Egész nap csak az apjával való újabb veszekedése járt az eszében, de ez nem látszott meg rajta. Ebédszünetben végig Hongkival szórakozott, aztán majdnem sikeresen belefulladt egy szem mogyoróba, de ezt is hősiesen túlélte, ahogy a 7. órai matekdolgozatot is, ahol Hongki segített neki. HyunSeungtól ilyen ügyben sosem kért segítséget, az a srác csak nyolcig tud számolni, mivel a tánclépésekhez nem is kell tovább.. 
Gyalog fél óra alatt odaért a Hotelhoz, ahol elvileg már le volt rendezve, hogy jön. Hát persze, még azt sem választhatja meg, hogy mit akar csinálni, ezt is a tudta nélkül intézték el. Dühös volt apjára. Tudta, hogy korábban kellett volna érkeznie, de direkt jött gyalog, hogy minél kevesebb időt kelljen ott töltenie. 
- Itt vagyok, te nyavalyás hotel - motyogta felnézve az épületre.
Bement és közölte a recepcióssal, hogy miért jött. A szálloda belsejére ügyet sem akart vetni, mégis észrevette, milyen szép. Felvitték a személyzeti irodába, bemutatták a személyzetnek, megkapta a ruháit. Mivel a többiek barátságosan fogadták, próbált ő is az lenni, és ez neki mindig is jól ment. Könnyen barátkozott az emberekkel, mert az arca kifejezetten aranyos volt és ezt ki is használta. Senki nem tudott ellenállni a bájának, főleg a lányok és az asszonyok nem. Yoseobnak le kellett mennnie az étterem konyhájába, hogy megnézze, ott hogyan mennek a dolgok és ahogy a konyhához közelített, már messziről meglátta, ahogy egy lány az ajtónál lábujjhegyre állva az apró üvegablakon kukucskál befelé, de nem megy be. Valahogy ismerős volt neki az illető,  már biztos látta valahol, de hol? Halkan lépdelt a lány felé, aki nem vette észre, hogy Yoseob közelít felé. Talán talán..megviccelhetné őt egy kicsit. Csintalan vigyorral a képén haladt, amilyen halkan csak tudott. Szerencsére a konyhából kiszűrődő fedőcsapkodás és egyéb zajok elnyomták léptei neszét.